2015. február 19., csütörtök

Prológus

-Ébresztő!Elkésel a suliból-dörömbölt az ajtómon apám.Cseppet sem kedvesen.
-Rendben-kiáltottam vissza.Nem is tudom mit képzeltem.Hogy egyszer majd felébredek és kiderül,hogy az életem egy rém állom volt?Hiányzik anya.14 voltam amikor meghalt.Azóta ilyen bunkó velem az apám.De ami a legrosszabb az egészben az az,hogy még isszik is ráadásul.A nevelő anyámmal nem rég váltak el.Emlkszem,hogy mikor meg ismertem Katát mondtam neki,hogy most amíg nem késő felejtse el apámat.De nem hitt nekem.Akkor látta be,hogy igazam van mikor megtapasztalta,hogy milyen is valójában.Nehezen be vánszorogtam a fürdőbe és rendbe tettem magam.Gyorsan meg ágyaztam.Be pakoltam a táskába a könyveket.Fel kaptam a cipőmet meg a kabátomat.
-Elmentem-kiabáltam
-Állj csak meg kisasszony-kiabált utánam és kényszerített rá,hogy menjek vissza hozzá a nappaliba.Mi persze Pestnek azon a részén laktunk ahol kertes házak is megtalálhatok.Így legalább nem kell az alatunk és fölötünk lakó szomszédoknak azt hallgatniuk ahogy beszél velem.
-Igen?-néztem rá gyülölközve
-Ma én visszlk iskolába-jelentette ki.
-Rendben-mondtam majd ki mentem a kocsihoz.Hamar oda értünk az iskolához.
-Figyelj én sajnálom...-mondta
-Tudod ezek után a sajnálom édes kevés-mondtam a könnyeimmel küzködve és ki szálltam a járműből.Teljes erőmből be csaptam a kocsi ajtaját.Azon csodálkoztam,hogy nem tört ki az üvege.Tudtam hova megy most.Vagy kocsmába vagy pedig haza és ott fogja le inni magát a sárga földig.Magányra volt szükségem.Nem is értem,hogy miért kell még egyáltalán iskolába járnom?Hisz holnap már vége az évnek.Már mint holnap véglegesen be zárul előttem az iskola kapuja.Talán holnaptól mindent más képp fogok látni?Talán holnaptól a jót is látni fogom az életemben nem csak a rosszat?Elhesegedtem magamtól ezeket a gondolatokat.Régi álmom volt,hogy egyszer híres leszek.Anya már nem eyszer fel világosítottam apámat,hogy jó hangom van.Amit igaz én is be láttam.De amíg apámmal élek addig nem fogom kihasználni a hangomat.Hisz akkor az összes pénz az ő kezében fog landolni és én egy forintott sem fogok belőle látni.Nézzük a jó oldalát holnap után végre be tölttöm a 18-at.Új életett kezdthettek.